A munkahelyi kockázatok feltárása, a megelőzési stratégia kialakítása a munkáltató feladata.
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 54. § (2) bekezdése kimondja, hogy a “munkáltatónak rendelkeznie kell kockázatértékeléssel, amelyben köteles minőségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat”. A kockázatértékelés elkészítése munkabiztonsági és munka-egészségügyi szaktevékenységnek minősül, munkavédelmi és foglalkozás-egészségügyi szakember közreműködése tehát nélkülözhetetlen a feladat elvégzéséhez. A munkáltató valamennyi munkahelyre vonatkozóan köteles elvégeztetni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatok felmérését, és ennek dokumentálását. A munkáltatónak valamennyi tevékenységét lényegében erre alapozva kell megkezdenie és folytatnia.
A
munkahelyi kockázatértékelés készítése, felülvizsgálata: Elkészítését a
tevékenység megkezdése előtt el kell végezni, legalább 3 évente felül kell
vizsgálnia. Soron kívüli kockázatértékelés szükséges az alábbi esetekben:
• Új technológia bevezetése.
• Új munkaeszköz bevezetése.
• Új munkafolyamat bevezetése.
• Munkabaleset bekövetkezés.
• Minden olyan változás, ami a munkakörülményeket befolyásolja.
A
kockázatértékelésben a következőkre ki kell térni:
a) kockázatértékelés időpontja, helye és tárgya, az értékelést végző azonosító
adatai; b) a veszélyek azonosítása;
c) a veszélyeztetettek azonosítása, az érintettek száma;
d) a kockázatot súlyosbító tényezők;
e) a kockázatok minőségi, illetőleg mennyiségi értékelése, a fennálló
helyzettel való összevetés alapján annak megállapítása, hogy a körülmények
megfelelnek-e a munkavédelemre vonatkozó szabályoknak, illetve biztosított-e a
kockázatok megfelelően alacsony szinten tartása;
f) a szükséges megelőző intézkedések, a határidő és a felelősök megjelölése;
g) a kockázatértékelés elkészítésének tervezett következő időpontja;
h) az előző kockázatértékelés időpontja.
A
kockázatértékelés dokumentumát a munkáltató köteles a külön jogszabályban
foglaltak szerint,
de legalább 5 évig megőrizni.